Mostanában túl sokszor történik meg az velem,hogy mások kérdéseire nem tudok egyértelmű választ adni,túl sokszor. Igen vagy nem helyett inkább csak annyit mondok “ambivalens”.Sokszor fognak el ambivalens érzések,ami a jövőmet,jelenemet,múltamat,kapcsolataimat,családomat,személyiségemet és a világról alkotott képemet illeti.Régen sokkal egyszerűbb volt,gyerekként vagy tiniként,amikor minden egyértelműen fekete volt vagy fehér volt,megkaptam az új játékomat,amire vágytam vagy nem.Most már más a helyzet,úgy érzem hiába kapnám meg azt amit akarnék,akkor is ambivalens érzések fognának el,hisz a világ oly összetett,,mondjuk legalább nem megismerhetetlen.Igen.Ez lesz a megoldás,ha minél többet ismerek meg a világból,úgy gondolom,esélyem lesz dönteni.(vagy mégsem?)
Régen olyan dolgok miatt volt rossz kedvem,ami ma már számomra nevetséges,vagyis inkább amikor a múltra gondolok,annyi jut mindig eszembe ‘ezt hogy gondolhattam?komolyan ez volt a legjobb döntés ?’ – persze hogy nem az volt.
Jelenleg is van olyan amiről úgy gondolom,jobb lett volna ,ha nem teszem meg.. egyszerűbb lenne most az életem,DE!
Ha nem tettem volna meg,most nem azon gondolkoznék,hogy miért kellett,hanem azon,hogy nem vagyok elég jó senkinek,vagy gyáva voltam,mint régen?!-pedig nem.
Már nem az a 14 éves lány vagyok,akinek olyan szűk a látóköre és olyan kicsi az önbecsülése,hogy beszélni se mert másokkal,csak önmagával..-vagyis nem annak kéne lennem,vagy már nem vagyok..ambivalens?!- egyre érdekesebb és egyre jobban érdekel,hogy hogyan ítélnek meg mások,mások akik nem ismerik a múltam,akik számára egy üres ,ám vonzó ‘papír’vagyok!
Hétvégén rádöbbentem,hogy mennyire vágyok az elismerésre,hiszen mi éltetne,mi motiválna,ha nem az elismerés! Vonz a veszély,vonz a kaland, vonz az új,vonz az ismeretlen- meguntam a mostani életem! még jó ,hogy már csak egy két hónap és minden,az egész eddigi életem megváltozik,igen mivel egyetemre megyek!Alig várom,nem bírok annyit várni!
Sokszor már úgy gondolom,betegesen vágyakozom az új,jövendőbeli életemre…pedig eljön,minden a maga idejében-elcsépelt,én msot akarom!
L.
